spot_img

Zuhanórepülés: az egészségügy már összeomlott.

Három koronavírus-járványhullám után sem csinál semmit másképp a járványkezelésben a kormány, ugyanazokat a hibákat követi el, mint az elmúlt másfél évben. A kérdés, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha nem tanulnak a döntéshozók a korábbi tapasztalatokból és hogyan fog mindez hatni az egyébként is nehéz helyzetben lévő ellátórendszerre. A szakértői vélemények borúlátóak.

A covidoltas.info által megkérdezett egészségügyi szakértő szerint valójában nem úgy tűnik, mintha érdekelné a döntéshozókat a helyzet megoldása, egymás után merülnek fel az ad hoc szabályok, nem létező kórházi ágyakat akarnak a járványkezelésbe bevonni és gyakorlatilag járulékos veszteségként tekintenek a vírus azon áldozataira, akik amiatt nem jutnak ellátáshoz, mert az egészségügy a koronavírus-járvány negyedik hullámával próbál megküzdeni.  

Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő a legsúlyosabb problémának az információhiányt és a kormányzati titkolózást tartja, pedig, ha lennének információk, az életeket menthetne. 

Állításai egybecsengenek Svéd Tamás intenzív terápiás szakorvos, a Magyar Orvosi Kamara titkára nyilatkozatával, aki úgy nyilatkozott a 444.hu-nak, hogy: a betegeket elnyeli a kórház, a falak nem átláthatók, a nagyközönség legalábbis nem tudja, mi történik odabent. Az egészségügyi dolgozókat különböző módokon hallgatásra kötelezik.

Kunetz Zsombor szerint a betegek túlélését is segítené az adatszolgáltatás, márpedig most olyan adatokat is visszatart a kormány, melyek elengedhetetlenek lennének a terápiás útvonalak megismeréséhez. Mint mondta, ennyi idő alatt képtelenek voltak egy kizárólag orvosoknak szóló olyan platformot létrehozni, ahol tapasztalatokat lehetne cserélni. Példaként említette, az ICNARC (Intensive Care National Audit & Research Center) adatbázisát, mely olyan részletes, és bőséges adatokat is tartalmaz, amelyek a kezelést is alapvetően befolyásolják. 

A szakértő szerint, egy országosan elérhető adatbázis segítségével az intenzív osztályok pontos leterheltségéről lehetne pontosabb képet kapni, illetve a szakmai tapasztalatokat lehetne könnyebben egyeztetni. Erre külföldön van példa. Részben ezért is fordulhat elő, hogy a koronavírus-fertőzöttek teljes halálozási aránya, amely Magyarországon a második, harmadik hullámban a lélegeztetett betegeket tekintve 90 százalék volt, az Egyesült Királyságban ’csak’ 50 százalék körüli volt.

Az adatközlés hiányosságának problémájáról múlt héten Ferenci Tamás biostatisztikus írt egy átfogó cikket, melyben leírta, hogy a jelenlegi magyar adatközlés nemcsak visszatartja az adatokat a nyilvánosság elől, de cinikusan áll hozzá, mert, míg a fertőzöttek életkori eloszlását adatvédelmi okból nem teszi közzé a hatóság, az nem zavarja őket, hogy a halálesetek közül több simán beazonosítható volt, épp a szükségtelenül részletes adatok miatt.

Ráadásul az adatok közlése nulla pénz- és szinte nulla energiaráfordítással közölhető lenne: ha egyetlen egy dolog, a szándék meglenne egy megfelelően működő adatgyűjtési és adatközlési rendszer kialakítására, akkor egy hét alatt megoldható lenne, hogy az említett, alapvető adatokat a lakosság is megismerhesse. Hozzáteszi: ez nem hogy nem jelentene plusz terhet a kórházaknak, hanem még egyszerűsítené is a munkájukat.

Kunetz Zsombor azt mondja, ha lenne egy országos platform az orvosok számára, ahol láthatnák az intenzív osztályok leterheltségét, lehetne optimalizálni a betegek számát és az orvosok tudnának tapasztalatokat cserélni, ez nagyban segítené a munkájukat.

Nyilván attól több szakember nem lesz, de az sem megoldás, amit már eddig is és most is alkalmaznak, hogy szemészorvosokat vezényelnek lélegeztetni, akik nincsenek kiképezve erre. Kunetz hibának tartja, hogy békeidőben, abban a pár hónapban, amikor csökkent némileg a nyomás az egészségügyön, nem képezték ki az orvosokat, ápolókat intenzív terápiás ellátásra. Álláspontja egybecseng a már hivatkozott 444.hu-s interjúval, melyben Svéd Tamás így fogalmaz:

„Magyarországon két hullám közt pihegni szoktunk. Nem nagyon történnek olyan lépések, amik felkészítenének minket. Valahogy mindig él a remény, hogy ez volt az utolsó, a következőre már kialakul a nyájimmunitás, így az már nem érint minket. Aztán mindig »őszinte meglepődéssel« vesszük tudomásul, hogy mégis.”

Mit lép a kormány és mire számíthatnak a betegek?

A kialakult helyzetben egyre inkább lépéskényszerbe kerül a kormány – legalábbis gondolhatnánk, látva a napi járványügyi adatokat.

Kásler Miklós, az Emberi Erőforrás Minisztériumának vezetője 12 ezer ágy felszabadításáról döntötte és arról, hogy hány embernek kell dolgoznia az intenzíves ágyak mellett. E szerint a súlyos betegeket ellátó COVID intenzív osztályokon 20 ágyanként kell lennie egy szakorvosnak és egy nem szakorvosnak, valamint négy ágyanként egy ápolónak. Kunetz Zsombor itt említi meg, hogy ezzel az a gond, hogy nem szakápolót írtak, hanem ápolót, aki lehet akár szemészeti osztályon dolgozó is. Azt mondta, lehet ágyakat felszabadítani, ha nincs hozzá ember, aki dolgozzon mellettük. Jelenleg arra felé tartunk, hogy egy ápolóra nyolc beteg jut, ami akár mindegyik beteg számára halálos lehet. Mint mondta, nem lehet a végtelenségig ágyakat intenzív ágyakká alakítani, mert az az egyéb ellátások rovására megy.

Döntöttek a halasztható műtétek csúsztatásáról is. Ennek kapcsán a szakértő úgy fogalmazott: a legalattomosabb és látenciába szoruló dolog a koronavírussal kapcsolatban az egyéb, nem coviddal kapcsolatos beavatkozásra várók helyzete. A vírushelyzet előtt sem rózsás várólisták az elmúlt másfél évben oly mértékűre duzzadtak, hogy Kunetz saját gyűjtése alapján a 2020-as évben 500 ezer beteg nem kapott megfelelő ellátást, több tízezer tumoros beteg pedig eltűnt a rendszerből, vagyis vagy meghaltak vagy nem kaptak megfelelő kezelést. 

Ezt a nyomást pedig a járványhullámok közti időszakban sem sikerült csökkenteni. Most újabb műtétek elhalasztása következik beláthatatlan következményekkel, gyakorlatilag lesznek olyanok, akiknek az életminősége azért fog romlani, mert nem kapnak megfelelő ellátást, rosszabb esetben az életükbe is kerülhet.

Eközben olyan nesze semmi fogd meg jól döntések jönnek ki az EMMI-ből, hogy beszüntetik a covid-tesztet a szülésre készülő nőknél és hozzátartozójánál, kísérőjénél, miközben a várandósgondozásban ultrahangra nem mehet be kísérő.

Vagy egy másik faramuci döntés, hogy a december 1-től csak védettségi igazolvánnyal engedik be a szülőket az iskolákba. De ugyanezt a szabályt nem vezetik be például az óvodákban, ahol valóban szükség lenne rá, hisz ott a szülő az épületbe is bekísérheti a gyermeket.

Kunetz Zsombor nonszenszenek nevezte azt is, hogy miután kiterjesztették a maszkviselési kötelezettséget a templomok és az iskolák továbbra is maguk dönthetik el, hogy használják e falaik között.

Egészségügy? Már összeomlott.

Arra a kérdésre, hogy mennyire táncol pengeélen a rendszer és várható-e összeomlás, azt mondta, az már összeomlott. Ott, ahol nem jut elég szakszemélyzet a betegekre, emberéletek forognak kockán amiatt, hogy nem tudják őket ellátni vagy megműteni vagy már segítséget kell kérniük a lakosságtól a mentőknek, mert a korábbi átlagos napi 3000 helyett, 4300-nál is több sürgős esethez riasztják őket, miközben a mintavételi igények is húszezres nagyságrendben érkeznek hozzájuk és csak napok elteltével jutnak ki egy-egy mintavételhez, az a rendszer már összeomlott. Példaként említette azt is, hogy a nemrég egy napra leállt a Honvédkórház neurológiai osztály sürgősségi ellátása, így stroke ellátás is, és a betegfelvétel is, mert halmozottan észleltek COVID-19 megbetegedést. Márpedig a stroke-ellátásban az idő a legfontosabb tényező így bármi miatt is áll le egy ilyen szolgáltatás az potenciálisan életveszélyes, vagy maradandó károsodást okozó helyzetet teremt.

Az egészségügyi közgazdász úgy látja, a jelenlegi helyzeten csak az segíthet, ha minden munkavállaló számára – legyen az őstermelő, magánvállalkozó, kőműves, irodai dolgozó – kötelezővé tennék az oltást, és addig is radikális szigorításokat vezetnének be az oltatlanokkal, illetve a védettséggel nem rendelkezőkkel szemben, amíg az oltásokat meg nem kapják. Így a munkába járás, a mindennapi élethez szükséges bevásárlások, a fontos hivatali ügyek intézésén kívül a védettség megszerzéséig egyéb helyeket (színház, mozi, plázák, sportesemények, edzőtermek) nem látogathatnának.

Valamint mindenki számára kötelezően előírná az FFP2-es maszkok viselését zárt tértben, amely maszkokat rászorultság esetén a Kormánynak kell biztosítania.

Mit szól ehhez a Kórházszövetség?

Kerestük a Magyar Kórházszövetséget is, hisz ennek tagjai kórházigazgatók, és más felsővezetők, hogy közelebbi képet fessenek a kórházi állapotokról, de megkeresésünkre azt írták, Magyar Kórházszövetség ilyen összesített adatokkal jelenleg nem rendelkezik. Munkatársunknak azt javasolták, hogy forduljon a fenntartóhoz, az Országos Kórházi Főigazgatósághoz vagy az Emberi Erőforrások Minisztériumához.

Csak, hogy tisztán lássunk, portálunk kérdéscsoportjai a következők lettek volna: kórházi ágyszámok, átalakítások, intenzív terápiás ágyakra jutó szakszemélyzet kérdése, ellátások halasztása, felfüggesztése, kórházak, kórházi dolgozók leterheltsége a koronavírus nyomán. 

Kérdéseink között nem szerepelt olyan információ, melyre a kórházszövetség ne tudott volna válaszolni, ráadásul nem is adatokra, hanem gyakorlati tapasztalatokra lettünk volna kíváncsiak. Viszonylag nehezen elképzelhető, hogy a szövetség a szakmai egyeztetéseiken, kongresszusaikon, más szakmai felületeiken ne foglalkozott volna a koronavírus-járványnal kapcsolatos nehézségekkel.

spot_img

Kapcsolódó híreink

spot_img

Legfrisseb híreink