spot_img

A járvány alatt lelkileg és mentálisan is kimerültek hazánk egészségügyi dolgozói

A pandémia kirobbanása óta jelentősen megnőtt az ellátórendszerre nehezedő nyomás, és ez nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is rendkívüli módon megviselte a szektor dolgozóit. Spányik András, a Panoráma Poliklinika alapítója és szakmai ügyvezetője az online Pszichoszomatikai Konferencián részletesen ismertette friss felméréseik eredményét.

Eddig összesen három alkalommal végeztek kutatásokat a témában. Az összegzés szerint a feltételezhetően – enyhe vagy középsúlyos mértékben – depresszióval küzdő egészségügyi szakdolgozók aránya a második és a harmadik hullám között mért 31,2 százalékról a harmadik hullám során 32,3 százalékra, míg a negyedik hullámig 46,7 százalékra emelkedett. A kórkép hátterében, illetve kísérőtünetként is gyakran tetten érhető a kiégés és az érzelmi kimerülés is.

Egy 2015-ös tanulmány szerint az orvosok körében 50,6 százalékos, míg a fővárosi, nem orvos foglalkoztatottak esetében 44 százalékos volt a közepes, illetve magas fokú érzelmi kimerültség aránya. A jelenlegi felmérés azt mutatja, hogy a járványhelyzet drasztikusan rontott a képen: az orvosok esetében a 2. és 3. hullám között 62,6, a 3. hullám alatt 77,9, a 4. hullám során 66,6 százalékos volt a kiégettség jeleit mutatók hányada.

Még drámaibb a helyzet az ápolói, asszisztensi körben: az első vizsgált szakaszban 73,5, a harmadik hullámban 77,8 százalékuk, a negyedik hullám alatt pedig több mint négyötödük vallott közepes vagy magas szintű érzelmi kimerülésről. Ez az arány több mint duplája a 2015-ös adatoknak.

Fülöp Emőke klinikai szakpszichológus előadásában hozzátette: a felmérés eredménye arra mutat rá, hogy egy eredendően is aggasztó helyzet vált még kritikusabbá a koronavírus-járvány alatt. Okokként egyrészt a krónikus stresszt jelölte meg, ugyanis a szervezet erőtartalékait hosszútávon felemészti az állandósult stresszhelyzet okozta felfokozott lelki és mentális készültség. A vírusveszély ráadásul önmagában is képes a szorongáskeltésre, hiszen a láthatatlan ellenség a frontvonalban dolgozók számára kiemelt fertőzési kockázatot jelent.

A helyzetet tovább súlyosbították a folyamatos átvezénylések, emiatt számtalanszor idegen környezetben, új körülmények között kellett helytállniuk, és az ellátást illetően is rengeteg bizonytalansággal szembesültek nap mint nap. A pszichológus kiemelte, hogy a dolgozók által tapasztalt kontrollhiány és tehetetlenség extrém módon növeli a stressz mértékét. Ez az állapot pedig később kimerülést, kiégést eredményez, melynek tünetei lehetnek a krónikus fáradtságon túl fizikai fájdalmak, a munkavégzéssel, illetve önmagukkal kapcsolatos negatív attitűdbeli változások, a csökkent munkahatékonyság, valamint a reménytelenség és a depresszió érzése is.

Fülöp Emőke szerint a kiégettség minden érintettnél egyedi módon jelentkezik: egyeseknél csak a munkára, míg másoknál a magánéletre is jelentősen romboló hatása lehet. Bizonyos vonások fokozhatják a kockázatot: a perfekcionizmus, a túlzott idealizmus, a fokozott érzelmi bevonódásra való hajlam, illetve a változó körülményekhez, új kihívásokhoz való alkalmazkodókészség – illetve ennek csökkent mértéke – is ilyen tényezők. Az egyedi jellemvonások miatt azonban elsősorban a külső tényezők hatására válhatnak sérülékenyebbé az érintettek.

Azonnali megoldások kellenek

A pszichológus hangsúlyozta: a járvány minden egészségügyi dolgozót erősen megterhelt lelkileg és mentálisan, ezért kiemelten fontosak azok az intézkedések, amelyek révén enyhíthető a helyzet okozta feszültség, illetve redukálható a kiégés mértéke. Ilyenek lehetnek például a munkáltatói intervenciók, mint a munkaidő, illetve a beosztás átszervezése, valamint az, hogy átmenetileg más feladatokat adnak a szakdolgozóknak a monotonitásból való kizökkentés érdekében.

Ismert a jó munkahelyi légkör mentális védőhatása is, ebben pedig döntő szerepe van a kommunikációnak, illetve a szupervíziónak, ugyanis e hatékony személyiségfejlesztő módszer révén az orvosok és az ápolók képesek lehetnek feloldani a legstresszesebb helyzeteket. Bálint Mihály magyar származású pszichoanalitikus kidolgozott egy technikát, mely szerint az ún. Bálint-csoportokban lehetőség nyílik a konfliktushelyzetek elemzésére, megbeszélésére, ezáltal pedig olajozottabbá válik a kommunikáció a közösségben, valamint segíti a szakmai és személyes kompetencia fejlődését, illetve az önismeret mélyülését és a konfliktuskezelési készséget is.

Fülöp Emőke úgy tapasztalta, hogy az egészségügyi szektor munkavállalói számára rendkívül hatékonyak lehetnek azok a mikrotechnikák, melyek könnyen beépíthetőek a napi rutinba. A mindfulness-módszertan több eleme is segíthet mind a stresszkezelésben, mind a tudatos jelenlét középpontba helyezésében.

A koronavírus-járvány idején számos pszichológus és pszichiáter ajánlott fel díjmentes segítséget az egészségügy dolgozói számára, illetve ingyenes online és telefonos segélycsatornák is a rendelkezésükre álltak. Azonban a klinikai szakpszichológus úgy gondolja, hogy ezek esetlegessége, illetve a drámaivá fokozódó helyzet miatt okvetlenül szükség van intézményi, sőt ágazati szintű beavatkozásra a fizikailag és pszichésen is végletekig kimerült munkavállalók mielőbbi támogatása érdekében.

spot_img

Kapcsolódó híreink

spot_img

Legfrisseb híreink