spot_img

Nagyrészt a lakosság finanszírozza az egészségügyet az állam helyett

Régóta köztudott, hogy hazánk általános egészségi állapota aggasztó – a világ „élvonalában” vagyunk a daganatos, illetve a szív- és érrendszeri megbetegedések tekintetében is –, és bár az elmúlt évtizedben valamelyest emelkedett az egészségben töltött életévek száma, több mutató is erősen negatív tendenciát jelez.

A krónikus betegségek előfordulási aránya kifejezetten magas, ennek elsődleges oka a hiányos preventív ellátásban keresendő. Emellett az egyes társadalmi rétegek közötti szakadék is tovább mélyült egyes egészségügyi területeken. A KSH legfrissebb Demográfiai Portréja külön fejezetet szentelt ennek a jelenségnek. Mi most elsősorban a hazai háztartások egészségügyi költéseit vizsgáljuk.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kapcsolódó statisztikájában az látszik, hogy

  • mindössze két ország van – Bulgária és Lettország – ahol az egészségügyi költségek nagyobb arányát fizeti meg a lakosság közvetlenül, mint Magyarországon;
  • a hazai arány gyakorlatilag változatlan a 2002-es, 2012-es és 2018-as állapotokhoz képest;
  • korábban a magas magyar mutatóhoz volt fogható a lengyel és a spanyol ráta is, ám 2018-ra mindkét országban kedvező változás történt ezen a téren.

Az tehát általánosságban kijelenthető, hogy a magyar lakosság nemzetközi összevetésben is magas arányban finanszírozza az egészségügyet a magánbiztosítások révén, illetve közvetlenül fizetve a gyógyszerekért és az ellátásokért. A közösségi költés aránya, vagyis a nonprofit biztosítási, az állami, önkormányzati, jótékonysági szervezeti szerepvállalás mértéke kimondottan alacsony hazánkban.

Amennyiben a lakosságunkat a jövedelem mértéke alapján tíz csoportba osztjuk, azt láthatjuk, hogy a 2010-2019 közötti időszakban a legszegényebbek egészségügyi költései 3,2 százalékról 3,6-re emelkedtek. Az elmúlt tíz évben az alsó öt jövedelmi tizedbe tartozók kapcsolódó kiadásai egyaránt növekedtek, miközben a tehetősebb öt csoportból csak kettőben volt megfigyelhető emelkedés.

Az egészségügyi költések tekintetében a legalacsonyabb és a legmagasabb tized között már 5,3-szeres a különbség, vagyis nominális értékben ennyivel többet költhetnek egészségükre a leggazdagabbak, mint a legszegényebbek. Vagyis 2010 óta a felzárkózás helyett tovább nyílt az olló az egyes társadalmi rétegek között.

spot_img

Kapcsolódó híreink

spot_img

Legfrisseb híreink