Az átalányfinanszírozás és a harmadával kevesebb beteg ellenére egyre csak nő a kórházi adósságállomány.
A Magyar Államkincstár legfrissebb adatai szerint a tél végén 13 milliárd forint volt az egészségügyi intézmények tartozása a beszállítóikkal szemben. Ráadásul ez az összeg nem tartalmazza az egyetemi klinikák ki nem fizetett számláit, mivel az orvosi egyetemeket 2021 augusztusa óta alapítványi formában üzemeltetik, így a náluk felgyülemlett adósság nem jelentkezik a kormányzati statisztikában. A korábbi számok egyébként azt mutatták, hogy a komplett tartozás összegének csaknem 20 százalékát az egyetemi intézmények adják, vagyis az arányok tükrében akár 2,6 milliárdos is lehet a rájuk eső adósság – a 13 milliárdon felül.
A havi 4-5 milliárdos mínusz ráadásul úgy keletkezett, hogy az állami átalányfinanszírozás keretein belül az intézmények annyi pénzből gazdálkodhatnak, mint az utolsó vírusmentes év – 2019 – havi átlagában. Eközben a járvány kirobbanása óta nagyságrendileg harmadával kevesebb beteget fogadnak, mint azt megelőzően: az utolsó „békeévben” 71,8 százalékos volt a kórházi ágyak átlagos kihasználtsági rátája, a KSH aktuális statisztikája szerint ez mindössze 52 százalék. Jelenleg kevesebb mint 2000 koronavírus-beteg ellátása zajlik kórházi keretek között, ám az intézményi férőhelyek 10 százalékát – közel 7000 ágyat – fenn kell tartaniuk egy esetlegesen érkező újabb járványhullám súlyosabb betegei számára.
Nem teljesültek a kormányzati ígéretek
Orbán 2020 elején bejelentette, hogy nem növelhetik adósságaikat a kórházak, ám ez a vágyálom azóta sem valósult meg. Pedig kormányhatározatot is alkottak arról, hogy az egészségügyi ellátásokat értékükön kell finanszírozni, ám ennek teljesítése sem sikerült a kormánynak:
nem korrigálták a finanszírozás elemeit a valós igényeknek megfelelően, sőt a mai napig nem mérte fel senki a kormány részéről, hogy mekkora összeget emésztenek fel valójában az ellátás költségei.
Elviekben optimalizálhatta volna a túlköltekezést az ellátórendszer pandémia alatti átalakítása – a megyei kórházakba való integrációja formájában – ám ez a változás sem hozott enyhülést a költségekben.
A Népszava által megkeresett kórházvezetők egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy a folyamatosan emelkedő árak mellett lehetetlen az ágazat olcsóbb üzemeltetése. Egyikük szerint mivel az elmúlt másfél évtizedben senki sem készített a kormány részéről olyan költségelemzést, amelyből kiderülhetett volna az ellátások valódi költségvonzata, a mai napig nem tudható, hogy milyen összegű állami finanszírozásra volna szükség annak érdekében, hogy ne halmozzon újabb és újabb adósságot a szektor.
Egy másik – név nélkül – nyilatkozó úgy látja, hiába érkezett meg az orvosi béremelésekhez szükséges összeg a kórházakhoz, a működéshez kapcsolódó, egyre emelkedő többletköltségeket évek óta nem ellentételezik a finanszírozásban.
Infláció, pénzromlás – egyre nagyobb a baj
Komoly nehézséget jelent a forint drasztikus romlása is, ugyanis az egészségügyben használt árucikkek beszerzése túlnyomórészt devizában történik. Ráadásul az intézményeknek kell kompenzálniuk a minimálbér-emelés miatt dráguló olyan, a működéshez szükséges szolgáltatásokat, mint például a takarítás. Továbbá nincs fedezete a nem egészségügyi feladatot végző, ám szintén elengedhetetlen gazdasági-műszaki dolgozók piaci bérének sem. Mivel a kórházak piaci áron fizetik a rezsit is, a kapcsolódó költségeik gyakorlatilag megduplázódtak.
A lap megkeresésére Weltner János sebész főorvos elmondta, hogy az átlagfinanszírozás nagyságrendjét a 2019-es adatok alapján határozta meg a kormány, holott ez már akkoriban is alulfinanszírozást jelentett, és azóta tovább mélyült a szakadék az intézmények költségvetése és a valós kiadásai között.
Elszabadult az infláció, a forint 2019-hez viszonyított, több mint 10 százalékos romlása pedig tovább tetézi a bajt. Azt sem lehet tudni, hogy ezeket az árbefolyásoló tényezőket bárki figyeli-e az irányító hivatalokban, illetve tervez-e bárki a kormányzat részéről beavatkozást az adósságspirál megfékezése érdekében.
