A kormány tavaly novemberben másodjára vezette be a felmondási tilalmat az ágazatban – ahogy a rendvédelemben is.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) arról számolt be, hogy az elmúlt hónapokban csak a jogsegélyszolgálatukhoz 34 segélykérő levél érkezett ez ügyben, többen nemcsak a saját, hanem kollégáik helyzetéről is írtak. Minél inkább távolodik a járványveszély, annál nehezebben tűrik az egészségügyi dolgozók a láncra vertségüket. Egyértelmű számukra is, hogy azok a célok, amelyek megalapozták a tilalom bevezetését, már nem aktuálisak,
és egyedül a választások előtt álló kormánypárt önös politikai érdekeit szolgálja a veszélyhelyzet fenntartása.
Az első tilalom idején a TASZ egy ápolót képviselte kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy semmisítsék meg a rendelkezést. A bírák hónapokig halasztották a döntést, majd amikor a kormány feloldotta a felmondási tilalmat, „okafogyottság miatt” megszüntette az eljárást. Akkor hiába jelezte a jogvédő szervezet, hogy a tilalom később visszaállhat egy kormányzati döntés folytán, ezzel nem törődött az Alkotmánybíróság. Később pedig – ahogy arra számítani lehetett – a kormány újra megtiltotta a felmondást.
A TASZ újra a jogi útra terelte az ügyet, ezúttal egy szakorvost képviselnek, aki nem sokkal a tanulmányai befejezését követően egyedül kénytelen vinni a hátán egy komplett kórházi osztályt egy vidéki intézményben. Ez a felelősség az orvost elmondása szerint testileg, lelkileg is teljesen felőrli:
“Elmondhatatlan stresszel és lelki teherrel jár, hogy úgy kell ügyelnem egy műtétes szakmában, hogy friss szakorvosi diplomával én vagyok az egyetlen kompetens ember az osztályon, azaz amit én nem tudok megoldani ügyeletben, annak nem lesz megoldása. Mindeközben hiába szeretnék szakmailag fejlődni (így például ráépített szakvizsgát csinálni), a létszámhiány miatt az sem megoldható, hogy egy-egy ember képzés miatt távol legyen. (…) Kínomat, kínunkat fokozza, hogy a kórházban ügyeleti időben egyetlen aneszteziológus orvos van, akinek az intenzív osztályt, a covid intenzív osztályt, a sebészeti-, traumatológiai-, és a szülészeti műtőt is el kell látnia. Nem egyszer fordult elő olyan eset, hogy akutan lett volna szükség aneszteziológusra, azonban ő éppen egy másik műtőben, altatott beteg mellett tartózkodott. Csodával határos, hogy ez eddig nem vezetett tragédiához. Természetesen ezt a problémát is jeleztük a vezetőség felé, megoldás nincs (orvoshiány miatt, ugyebár).”
Közös érdekünk, hogy legyen, aki biztosítja a betegellátást. Járványhelyzetben bizonytalanabb ennek a teljesíthetősége, ezért elkerülhetetlenné válhat az egészségügyi dolgozók jogainak korlátozása. Olyan mértékű jogkorlátozásra azonban a járvány sem ad mentséget, amely az emberi méltóság sérelmével jár. A kényszermunka tilalma éppen azért szerepel az emberi jogi egyezményekben, hogy a dolgozókat ne lehessen tárgyiasítani.
Márpedig a felmondási tilalom puszta eszközzé minősíti le a szektor munkavállalóit.
Sokat elárul az egészségügy kétségbeejtő állapotáról, hogy a kormány ehhez a drasztikus eszközhöz nyúlt: ha személyzet morálisan és anyagilag is megbecsült a mindenkori kormányzat részéről, és megfelelő körülmények között végezhetik munkájukat, valószínűtlen, hogy otthagyják az állásukat épp egy pandémia kellős közepén.
Ha viszont tömeges felmondás fenyeget, illetve ha az ellátórendszer már néhány felmondást sem bír el, az ékes bizonyítéka annak, hogy a kormány kudarcot vallott az egyik – ha nem a – legfontosabb feladatában: az egészségügy megszervezésében és működtetésében.
Joggal merül fel a kérdés: megteheti-e az állam azt, hogy a saját mulasztásának, alkalmatlanságának következményeit úgy kompenzálja, hogy emberi alapjogokat korlátoz, ahelyett, hogy a hibák mielőbbi kijavításán fáradozna?
A TASZ emlékezteti a bírákat: az alkotmánybíróságoktól a demokráciák éppen azt várják, hogy mindenekelőtt az ilyen fajsúlyos társadalmi jelentőséggel bíró, nehéz ügyeket eldöntsék.
Ráadásul ez ügyben nincs más olyan hazai fórum, amelyhez a jogkorlátozást elszenvedők védelemért fordulhatnának. Emiatt ha a bírák újra megfutamodnak a döntéshozatal elől, még az érintettek jogorvoslathoz való jogát is megsértenék.
